Észak-amerikai növény/oleaceae/.Egy amerikai katalógusban fedezte fel 1998-ban ,feleségem Eszter és rögtön bele is szeretett ebbe a növénycsodába.Sok-sok kísérlet után végre nagy nehezen kikeltek a megrendelt magok, amelyek volt, hogy több mint 1 évig csíráztak ki.Nagy izgalommal neveltük  a növényeket és vártuk a virágzást.Az 5. évben megtörtént a csoda.Tapasztalataim a következők:a chionathus virginicus  ,szereti a jó minőségű, jó vízháztartású nem túl száraz talajt.A nagyobb konténerben nevelt növénynél tapasztaltam, hogy csak tűző napon virágzik ,árnyékban egyáltalán nem.Mutatós leveleivel és formájával, szoliter növényként kiváló.Tőröl bokrosodik ezért nekünk kell eldönteni, hogy bokorrá vagy kis fává neveljük.Én az utóbbit választottam.Magassága a szakirodalom szerint 3 és 5 m.Nálam most 2,5 m-es.Növénybetegséget és rovarkártevőket eddig még nem tapasztaltam.Virágzása kora nyártól ,nyár közepéig tart.Virágzás  kezdete és vége az időjárás függvénye.Virágzás alatt rendszeresen de nem túlzottan öntözöm.Kétlaki növény.Találkoztam olyan leírással amelyek csak a nőnemű egyedek virágzását említik.Nálam a porzós és nőnemű egyedek együtt virágoztak. Legnagyobb meglepetésemre a porzós egyednek szebb volt a virága.A nőnemű csak beporzás esetén nevel  magot.Termése másfél cm-es kissé hosszúkás ,kékszínű bogyó, esetenként kis fürtőkben lóg a fán.Téltürése kíváló, a mínusz 20-25 oC-at is jól bírja, fagykárt nem szenvedett.Ezzel a két fajtával találkoztam,a fenti és a chionanthus retusus-kínai hópelyfa.